Válasz Bojtika
#14061 számú posztjára
Nem vagy gyanús, mert akkor már "ismertük egymást" megjegyeztem volna.
Engem is idegesít a helyesírási hiba, de én ilyenkor arra gondolok, hogy ez nem nyelvtan óra, és én nem vagyok ilyenkor tanár.
Eszembe jutott mi volt: az ikes igéknél ugye kijelentő mód egyes szám első személyben azt mondjuk, hogy alszom, iszom stb. és a fórumozó valamire ezt rosszul használta....
Igen, most az a tendencia, hogy ilyesmi nem bűn...az iskolában sincs szigorúan véve a nyelvtan tanulás.. ez tényleg elég baj...a nyelvészek azt mondják, hogy megengedett, mert függ a nyelvjárástól, milyen környezetben vagy.
Írásban már szerintem más a helyzet, de akik olyan helyen laknak, a helyesírásban betartják a szabályokat.
Ettől durvább beszédben a suk-sükölés...de azt is ide sorolják...
Én még úgy tanultam a j és ly -t, hogy ha a kimondott szó l-el is értelmes, akkor ly-vel írjuk...valahol a szájpadon képzed az l hangot... mondjuk a hólyag szó...
Most azt találtam ki, hogy nem méretzkedek, csak ritkán, és akkor a napi ingadozás nem frusztrál... Én elhagytam a kenyeret csak néha eszem azt a Wasa izét, ez olyan mint az Abonett...
Hála az égnek nem vagyok kívánós, amikor a többiek esznek, én bevonulok. Nem akarom elkiabálni, de ideges sem vagyok. Sajnos mindig van az embernek idegeskedésre oka, de most nem vagyok dili.
A hülye lábam-csípőm miatt, hogy így marada-e, fogok-e futni még, vagy ilyesmi.
A másik csípőm után pár hónappal senki nem mondta, hogy protézisem van.
Az a szörnyű, hogy ez a nyavalya egyre fiatalabbaknál is előfordul, most találkoztam 40 évessel a rehabon, pasi, csípő után a térde is
[email protected] lett, gondolhatod.
Nekem az elsőt 57 évesen csinálták... egy ovodás társammal futottam össze, annak 10 éve csinálták mind a kettőt. Ő vékony, soha nem volt súlyproblémája.... a barátnőm olyan vékony, mint a sikítás...tényleg...szintén műtve volt... az édesanyja szintén, és az öccse is, 40-50 kilósak, az öcse talán 60. Szóval nem súlyfüggő ez a nyavalya.
Még szerencse, hogy az ortopéd dokik ezt tudják és nem izélgetik az embert. Persze, ha fáj, nyilván nem mozogsz, azért eszel is néha...és kúsznak fel a kilók.
Már mondani akartam, hogy olvastam egy ajánlásodat Alan blogjára. Elájultam...mekkora erő kellett ennek a nagydarab embernek, kitartás meg minden...pláne nagy családdal, feleségel a háttérben, egy más országban. Vissza-visszamegyek, mert még nem tudtam végigolvasni. Nagy változáson ment keresztül, Köszi, nagyon...