Válasz Optilikusz
#6692 számú posztjára
Ez nyilván nem működik sokunknak, de határozottan van benne valami. Köszi, ez jó kis olvasmány volt. Sajna nem tudtam ellenállni, hogy reagáljak.
Az egyszerűség valóban hasznos, viszont nem zárja ki a változatosságot. Én mindkettőt alkalmazom most, többfogásos étkezésekkel (valahogy nem tudok elég sokat enni a legtöbb ételből). De a változatossághoz nem kell sok ételcsoport. Nekem jelenleg csak kettő van, ha a minimális mennyiségben használt hozzáadott zsírt és a fűszereket nem számítjuk. Ez rengeteget segít, főleg, hogy a leglaktatóbb és legvonzóbb kettőt hagytam meg. Amikor hozzádobtam még ezt-azt, az hajlamos volt elrontani a kalóriabevitelemet. A változatosságot kivéve totálisan áll rám (s nyilván rengeteg emberre) az első pont. Nekem "desszertgyomrom" is van, simán tudok enni még sokszáz kcal édességet, miután alaposan jóllaktam (kivéve a jelenlegi étrendemen, ahol ilyenkor vége van a dalnak és sosem kívánok desszertet), ráadásul sokszor nem is leszek tőle jóllakottabb, sőt. Az édességekkel sok baj lehet. Sok fogyni akaró pedig eleve édességfüggő...
A túlevést kiváltó ételeket tényleg célszerű kerülni, de a laktató hatás és kalóriasűrűség között nincs általános összefüggés. Amikor elkezdtem fogyni, akkor jöttem rá, hogy nekem a legkalóriadúsabb ételek némelyike a legideálisabb fogyásra, a térfogat és súly nem számít. Aki térfogatevő, annak nyilván más hozzáállásra van szüksége. A párom speciel csak egy kupac kalóriával lakik jól, a többi nem befolyásolja különösebben a jóllakását. Ez rossz, mert a fogyáshoz éhesnek kell lennie (egyébként a súlytartáshoz is, csak kevesebbet).
Sok embertől hallottam már, hogy mi laktatja őket, semmi közös pontot nem sikerült találnom, elvileg a fehérjeforrások mindenkinél működnek, de én pl. farkaséhes szoktam lenni 1 kiló sült csirkecomb után (ez a nagy kivétel, minden más fehérjeforrás laktat - illetve a halat nem tudom, nem sokat eszem -, már ha elég nagy a kalóriatartalom is, anélkül nem megy). De a többi... Kit laktat a vaj, kit kicsit sem. Ki jóllakik kenyérrel, ki éhes lesz tőle. Olyan nagyok és gyakoriak az eltérések, hogy ebben az esetben valószínűleg nem ér valami sokat a statisztikai átlag megadása, jobb megkeresni a saját laktató s nem laktató ételeinket. Bár lehet, hogy sokan kb. egyformák, akkor csak a (még mindig jelentékeny) kisebbségnek kell önálló kutatásokat végezni e téren...
A hatodik pont sokunknak megvalósíthatatlan, de ha én, a hedonista, fegyelmezetlen egyed, aki nem hajlandó különösebb akaraterőt alkalmazni, ha evésről van szó (elveimmel és hajlamaimmal ellenkezik) képes vagyok nem felzabálni mindent, ami itthon van, a legtöbb nem ideális étel pedig nem is vonz már kicsit sem, akkor mások is megtanulhatják ezt. Mondjuk nekem sok időbe telt, de az első lépések azonnaliak voltak, ez mondjuk nagyon egyéni.
Roppant önző és buta hozzáállásnak tartom, ha a családtagjainkra akarjuk kényszeríteni azt a táplálkozást, ami szerintünk nekünk jó. Nekik ez hangsúlyozottan egészségtelen (vagy csak szenvedéseket okozó, az se jó) lehet. S mi van, ha neki más a tiszta környezet, ki győzzön és ki veszítsen? Nem, mindenkinek magának kell eldöntenie, hogyan eszik, nem is lehet máshogy, a legtöbb felnőtt úgysem fog másokhoz alkalmazkodni. Nyilván van olyan, hogy egy pár egyszerre és hasonlóan vált életmódot vagy valaki nem válogatós és a legkülönfélébb ételt megeszi, ha a másik azt főz, de az én családomban mindenki igen különbözően eszik a másiktól, azok is, akik roppant egészségtudatosak és a hozzájuk passzoló étrenden vannak.
Azt azért nem gondoltam, hogy valaki azt hiszi, hogy a kísértés tuti elbukás... Nekem igen (én inkább elkerülöm a kísértést), de a legtöbb komolyan életmódváltó ember nagyságrendekkel jobban ellenáll. Legalábbis akiket én ismerek. Főleg, ha az komoly gondot okoz nekik. Elég komoly mentális probléma, ha valaki nem tud ellenállni még annak sem, ami később fájdalmat okoz. Márpedig rengeteg embernek vannak ilyen (de attól még finom és valahol csábító) ételei. Ha nem ennyire durva a hatás, az nehezíthet, de azért tanulható a roppant előnytelen ételek hanyagolása.
De ha mindig kéznél van valami jó étel, az egy széles körben alkalmazott, valóban sokat segítő technika.
Sok ember pedig még ketóban is kis kalóriasűrűségű ételeket keres, mert azokat szereti, nemhogy más étrendeken, úgyhogy ez az evolúciós dolog eléggé sántít (nem is hallottam még ezt sosem. nyilván a túléléshez nem árt a töményebb kalória, de az ember meg tudja oldani nagy mennyiségű kisebb, ha nem is roppant kicsi kalóriasűrűségű ételekkel is, ha kell. plusz durván kalóriaszegény ételek is lehetnek igencsak vonzóak). Az ízlés, megszokás és a test visszajelzései sokat számítanak.
A mozgás egyeseknél egyébként kontraproduktív, bár ezt én sem értem. Lehet, hogy extrém éhséget okoz, néha valószínűleg mentálisan kavar be s a delikvens azt hiszi, hogy hű de sokat ehet... Mondjuk az kiderül, ha túlbecsüli az elégetett kalóriákat...
Akárhogyan is, a mozgás jól jön az egészséghez és a jó közérzethez, sokunknak pedig igenis segít valamit. Ebben a pontban bizonyára a legtöbb ember egyetért.
Tényleg nem értem az akaratgyengeségről szóló dolgokat, a fórumokon pont nem ezt látom, épp hogy túl nagy az akaraterő és arra kényszerítik magukat, ami a testünknek már nagyon kellemetlen. Az éhség valóban sokunknál leviszi az akaraterőt, de sokan simán éheznek, szenvednek, akaraterőből. Tuti a kalóriaszámolók jelentős része is ilyen, hisz nem mindenki tanulja meg gyorsan, hogy hogyan lakjon jól kalóriadeficitben. Hosszabb távú sikerhez persze kell egy jó, testreszabott étrend (kinek igen speciális, kinek sokkal lazább, nagyon kevés szabállyal), amiben a fenti pontok is segíthetnek, többet vagy kevesebbet. Van, akinek prímán bejönnek ezek a pontok, másnak a felsorolt ételeket egytől egyik kerülniük kell. Bámulatos, mennyire máshogyan működünk.
Átjáróételről még nem hallottam, de nyilván tapasztaltam. Sok jó pont van a szövegben, csak az emberi különbözőség miatt nem működik mindenkinél. Plusz ott van az ízlés.
Az alkohol egyébként jelen van a természetben, az erjedő gyümölcsökben. A cukor is ott van mint méz, van benne némi extra, de elég tömény gyümölcscukor. Ami persze még nem gond, a természeti népek nem tudják akármilyen mennyiségben gyűjteni és a nagy kalóriasűrűség nagyon hasznos a túléléshez. Kevésbé, ha egy kövér ember a rendes ebédje után esik neki egy evőkanállal... A modern embernek nem árt megtanulni a visszafogottságot evés terén. Tudom, mit beszélek, életem nagy részében durván túl sokat ettem, aminek egyébként a számomra rossz étrend volt az oka. A jó ételválasztás csodákat tesz, de azért a gyakorlat, megszokás is sokat jelent. A rossz irányba vivő kísértések nem maradnak egyformán erősek, ha jól csináljuk a dolgokat :)
A sóra azért vigyázzunk, mert szükség van rá. Sok ember rengeteget eszik belőle, persze, de a ló túlsó oldalára se essünk át. Én nem foglalkozom vele, mert nekem kicsi a sóigényem (s most épp megy le), de sok embert ismerek online, akinek muszáj sok extra sót bevinnie mindennap, hogy jól érezze magát (ketósok). Van, aki kizárólag erősen sós vizet iszik... Én rosszul lennék tőle, de kinek a pap, kinek a paplan. Izzadásnál is fontos a sópótlás, extrém esetben bele lehet halni, ha rengeteg vizet iszunk, sodium nélkül.